Pannóca

MrWallaccel és a szüleivel Egerbe mentünk. Az indulás előtti estén elég rosszul volt Gyula, mert a Pandúr utcán voltunk, ahol már eldurvul az allergiája, úgyhogy már azt fontolgattuk, hogy el sem indulunk.

Aztán úgy döntött, hogy ennél rosszabb már nem lehet, vágjunk neki. Pár nappal hamarabb foglaltam szállást, az Akác Vendégház apartman részében laktunk. Az tetszett benne, hogy közel volt a vasútállomás, a Szépasszony völgy és a városközpont is, az már kevésbé, hogy annyira nem különült el a többi lakótértől amennyire reméltem, így reggelizni már ki se mentünk az előtérbe, mert az érkező vendégek dohányoztak, amit nem nagyon bírok elviselni.

Nagyon szép Eger és a környéke is, rengeteg látnivaló, baráti árak, minőség.

Ezért is járunk szívesen ezen a környéken, meg azért mert a család minden tagja talál magának elfoglaltságot erre (a szülők strandozni szeretnek, Gyula túrázni, én várost, templomokat, múzeumokat nézni).

Most úgy döntöttem igyekszem olyasmiket megnézni, csinálni amiket a sok egri kirándulás alatt valahogy eddig kimaradt és ez teljes mértékben sikerült is. Most nem néztem meg a Bazilikát századszorra és a Várba se mentem fel megint.

2007. augusztus 26. - vasárnap

Miután lecuccoltunk a szálláson Eger központjában megebédeltünk, ráleltünk egy nagyon jó helyre, a Görög Kávézóra, ahová többször visszamentünk. Isteni kávés, fagylaltos, gyümölcsös csodákat fogyasztottunk. Jó alapanyagokból, szép díszítéssel hatalmas és olcsó jegeskávét, holland kakaót, gyümölcskoktélt és fagyikelyheket ettünk. Még rágondolni is bűnös dolog, ha Egerben jársz feltétlenül próbáld ki. :)

2007. augusztus 27. - hétfő

Szereztünk egy jó turista-térképet és eldöntöttük (najó, MrW eldönttötte én meg hagytam magam:), hogy túrázunk.

Vonattal elmentünk a Bélapátfalva - Cementgyár megállóig (a fenti képen Gyula éppen a kéktúra pecsétjével ismerkedik a vasúti megállónál), onnan felsétáltunk a cisztercita apátságba.

Ez elég nagy kitérőt jelentett Szalajkavölgy felé, de úgy voltam vele, hogy ha már erre járok ezt a templomot mindenképpen megnézem, annyit nyagattak már vele mindenféle művészettörténet órákon, hogy látnom kellett. Felbaktattunk hozzá és megnéztük, de sajnos csak kívülről, hétfőn nem lehet bemenni.

Szép épület, bár a képek alapján nagyobbra számítottam. Egész jól helyreállították, de a képen látható fehérre festett épületrész nagyon nem illik oda. A vicces elnevezésű Bélkő Területfejlesztési Közhasznú Társaság honlapján olvashattok a templom történetéről.

Bélapátfalvától az Országos Kéktúra vonalán haladtunk, le a Lak-völgyi tóig, Lóczy forrást érintve a Panna réten át (két útvonal közül is választhattunk volna, de nekem muszáj volt érinteni a Panna rétet, ami valójában nem is volt olyan izgalmas és gyönyörű ahogy azt a neve sugallta:), aztán fel a Katona sírokig. A Tótól a sírokig tartó szakasz volt a legkeményebb, sokat kellett felfelé mászni, rendesen megizzasztott, nem vagyok edzésben és a tériszonyom miatt is volt pár kellemetlen percem. De lefelé a zöld túrajelzésű útvonal már sokkal könnyebb terep volt, lefelé, így gyorsabban haladtunk, hamar leértünk a Szalajka-völgybe.

Ha jól számolom a völgyig az út pihenőkkel együtt 4,5 óra volt. Onnan kisvonattal kb. 15 perc alatt már Szilvásváradon voltunk, ahol fansztasztikus sült ropogós fokhagymás pisztrángot ettünk.

Az igazat megvallva előítéleteim vannak az olyan ételekkel szemben, ahol az állatot egy az egyben látom, például jelen esetben a halacskát a fejétől a farkáig, de ki kellett próbálnom, és ha már elhatározza magát az ember ilyen helyen kell ezt megtennie, ahol sok finom, friss hal van. Nagyon ízlett és máskor is fogok sült pisztrángot enni, majd nem nézem az arcocskáját. :)

Az erdei, hegyi levegő nagyon jó volt, Gyula is sokkal jobban érezte magát.

Egerbe vonattal mentünk vissza is, erről a vicces kis Warcraft-házikónak kinéző állomásról:

Este lesétáltunk a Szépasszonyvölgybe. Azt hiszem pont jókor mentünk, mert a busszozó, totál részeg éneklő nyugdíjasbácsika csoportok éppen távoztak.

Kóstoltunk finom borokat, Muskotályt, Medinát, Rizlinget egy kis lilahagymás zsíroskenyérrel. Aki azt hiszi, hogy nem szereti a bort, az azért van mert még nem ivott jófélét. :)

Ide még visszamegyek... :)

A városban mászkáltunk, ettünk, megint vettünk egy adag marcipánt és búcsúzóul a görögbe is betértünk. Aztán visszamentünk a szállásra és kocsiba ültünk, elindultunk hazafelé, Noszvaj útbaejtésével, ahol a De la Motte Kastélyt néztük meg, idegenvezető segítségével. Láttam már nagyobb, szebb kastélyt is, de a kertje szép és nagy. Talán jövőre itt fogunk nyaralni...

Hazafelé láttunk egy kisiklott, felborult személyvonatot, elég durva volt. Szerencsére senki nem halt meg...

"Egy kamion és egy személyvonat ütközött össze a kora délutáni órákban a Füzesabony és Debrecen közötti vasútvonal egy kereszteződésében, Debrecen külterületén a 33-as útnál. A vonat két kocsija kisiklott és felborult."

Épségben hazaértünk... Sok email és msnen érdeklődő csoporttárs fogadott, már beindult az őszi vizsgaidőszak és a félévkezdés körüli pezsgés.