Pannóca

Tegnap alig tudtam elaludni, nagyon fájt a fejem. Szerintem a doktor house-tól készültem ki, lassan durvább mint a dexter. Általában jól viselem a hentelős jeleneteket, de amikor egy gyönyörűédestündéri kislány kezét-lábát akarják levágni egy balfasz doki elvonási tünetekből adódó flegmasága miatt sokkotkapok. De azért nézem továbbra is, meghát jó ezért szeretjük, csak káromkodtam egy sort. De nem csak én voltam ezzel így, itt jól megírják a kommentelők a magukét.

Ma bár rengeteg dolgom volt és egész nap rohangálnom kellett nagyon jól éreztem magam, végre ismét találkoztam a régi csoporttársaimmal, kicsiévivel, nagyon jó volt őket újra látni. Reggel a lelkierőnél egyeztettük egy leendő kérdőív vázlatát, aztán mentem az egyetemre órarendtájékoztatóra. Tök laza félévem lesz, egykét szeminárium és ennyi. A szakdogám majdnem kész, úgyhogy nem aggódom. Bááár még nem örülök felhőtlenül, bármilyen TO-s kavarás közbejöhet még, de ha minden igaz júniusban kapom a diplomát.

Állítólag amúgy már nem a tanulmányi osztályon, hanem Hallgatói Szolgáltató (!) Központban fog zajlani az ügyintézés nagy része. A helyet még nem csekkoltam, kíváncsi vagyok rá. Azt mondják sorszámot húzhatsz meg minden... kemény. Ami egy kicsit elbizonytalanít, hogy vajon ezt hogy oldották meg, a bizonyos központ a tótfa kettő aljában van... Vajon hol várakozik a tömeg, az épület előtt? Eddig legalább a főépület folyosóján nyomorogtunk. Na majd hétfőn meglátom, hogy működik a dolog és beszámolok. /Attól tartok, hogy most duplaszívásról van egyszerűen szó, de meglátjuk, hátha halad az egyetem is a világtól tíz évre lemaradva... Még azt is csiripelik a verebek, hogy visszatérés lesz a jó öreg neptunhoz. Érdekes./

Meló után beültünk egy forró csokira a Mozartban, eléggé nagyot csalódtam a helyben. Végülis nem volt drámaian rossz, de jobbra számítottam. A hely kicsi, feszengetem a magasság miatt (galériás részen kell ülni, durva tériszonyom van), a forró csoki bár finom és talán csokit is látott sűrűsége miatt gondolom, mégse jó, valahogy olyan "takonyállagú" mondta MrW mikor először belekortyolt, és valóban, igaza is van, meg néhol olyan csomós volt, mint mikor a kakaóporban nem olvad el a por.

Szóval a végét ott is hagytam, ízre nem volt rossz de nem bírtam meginni. Kifelé menet még szétnéztünk a csokik közt, mikor fizettünk valami iszonyatos babinkós fejet vághattam, mert megláttam a kirakatban a csokiszökőkutat és párom kabátujját huzogatva kikerekedett szemmekkel mutogattam, hogy nézdnézd csokiszökőkút! - mint egy gyerek (najó az is vagyok, csak kicsit nagyra nőttem). A pénztáros csaj egyből kérdezte, hogy nem akarom-e megkóstolni. Mondtam neki,h tök jól néz ki, de azt se bírtam meginni amit fent kaptam.

A választék is kicsi volt - mármint az itallapon, csokiból nagy a választék - bár legalább kedvesek és jól néznek ki a cuccok. Ami még tetszett, hogy a vendégek véleményét kikerik, kis kérdőíveken mivel mennyire voltak elégedettek. (Olyan szintig, hogy eladók, üzlet, berendezés, a rendelt ital kinézete, hőmérséklete, íze... )

Szóval máskor nem megyek oda valószínűleg, vagy csak kérek egy darab szökőkutat és kint megiszom. :) /ropp-ropp/

Dehát nekem (majdnem) mindent muszáj egyszer kipróbálni.

A debreceni forrócsokiversenyben nekem csak a morik győzött... Mozart marad továbbra is zene, marcipán és csokilikőr számomra. :)

A Google Docs-ra jópár hete kaptam fel először a fejem: word és openoffice közt minden gond nélkül oda-vissza vált, nem problémázik, hogy megnyitja-e a doksit.

De az a funkció amit tegnap használtunk minden várakozásomat felülmúlta: nagybevásárlásra készültünk, de rájöttünk, hogy még nem írtunk bevásárlólistát (ami nélkül nem szívesen indulok el, utálok vásárolni, marhaságokat venni...).

Szóval MrW elkezdett írni google docs-ban egy listát, táblázatként, megosztotta velem a táblázatot, így mindketten tudtunk írni a listába. De nem ám úgy, hogy én írok kicsit küldöm neki ő meg vissza, hanem online, láttam éppen melyik cellán áll, azonnal megjelent nekem is amit ő beleírt és fordítva ("megosztás és együttműködés valós időben").

Aztapaszta, googledocs rula! 

A mai Mokka vendége Selmeczi Tibor humorista volt, azért hívták be, mert minden újságban fő hírként szerepelt, hogy felszólalt az MSZP választmányi ülésén. Valójában csak meghívott fellépő volt, azt a feladatot kapta, hogy cikizze ki a szoci politikusokat. Ez állítólag sikerült is neki, bár ahogy végzett gyorsan elhagyta az objektumot, inkább nem várta meg a reakciókat. :)

A riporter megkérdezte, hogy nem gáz-e, hogy bevállal ilyet, egy nagy párt rendezvényén való fellépést. (Amúgy is tök gáz, hogy a művészvilág is megosztott, már mindenki vágja ki fideszes, ki szoci.)

Azt mondta őt ez nem érdekli, olyan mint egy pizzafutár. Nem foglalkozik vele, hogy a megrendelő milyen pártállású, mindenhol fellép ahol kérik. Ez tök normális hozzáállás.

De azért a példája nem túl jó, én simán el tudom képzelni, hogy Debrecenben nyílik egy fideszes pizzéria is. Ezek után már bármit:

Nem lehetünk ilyen szívtelenek, segítenünk kell Tunyacsápnak!

Ő is mindig segít bárkinek, ha az nem okoz különösebb kellemetlenséget neki.

Emlékezz arra mikor az orvos megmentette a kislányodat! Te pedig arra, amikor a tűzoltó eloltotta az égő házadat!

Most már csak azt kell gondolnunk, hogy ő volt az...

A párom rengeteget dolgozik mostanában, tegnap kilencig... és ma már reggel nyolckor csörgött a telefon, hogy feladatok lennének, úgyhogy be is ment dolgozni, most ért haza egy laptoppal, amit beállítottak neki, hogy itthonról is tudjon hekkelni.

Én meg unalmamban már kitakarítottam mindent, ilyen is ritkán van. Ezenkívül a délelőttömet Winston Churchill életrajzának elolvasásával töltöttem, igazán izgalmas-mozgalmas élete volt. Először azon gondolkodtam, hogy mától minden nap elolvasom egy ilyen érdekes ember életrajzát, de rájöttem, hogy milyen marhaság lenne erre fecsérelni az időt, saját életem perceit, így én biztos nem alkotnék semmi értelmeset és rólam nem olvasna senki. :)

Amúgy a Churchill iránti érdeklődésem onnan jött, hogy tegnapelőtt ivás közben mikor a sporthoz való viszonyomról beszéltem valaki megjegyezte, hogy olyan vagyok mint Churchill. :) Végülis... már csak a szivar hiányzott a kezemből. :)

Általában sokkolja az embereket amikor elkezdem mesélni, hogy mi az amit nem teszek, mit nem szeretnék az élettől, pedig szerintem semmi különleges nincs benne, csak egyszerűen más a szemléletem mint sokaknak, vagy más mint a média által sugallt optimális lájfsztájl.

/Nem akarok kutyát, macskát, kertesházat, autót, nem futok elvből, nem eszek apdét termékeket, szeretem a zsírt meg a cukrot, nem szolizok, nincs műkörmöm, nem hordok magassarkút, nem a testemből élek, nem vagyok rasszista, soha nem gyújtanék rá, nem megyek magas helyekre, színhúst eszek szójás trutyit nem, ha nem tetszik valami megmondom és nemvigyorgok, kritikus vagyok de optimista.../ Szóval nekem is megvannak a magam hülyeségei, mint mindenkinek.

A sportutálaton kívül azért nem sok hasonlóságot fedeztem fel csörcsil és magam között, báár szeretett festeni, én is szeretek csak nem tudok. :) A mértékletes rendszeres alkoholfogyasztással sincs semmi gond. Még szociális intézkedései is voltak... /minimálbér elfogadtatása, jóléti reformok, a "nép költségvetése"/

Ő amúgy azt mondta: ha a kommunizmus és a fasizmus közt kellene választania a fasizmust választaná. Én nem, persze ha lehet egyiket se. :)

Nemsemmi figura lehetett. :)

A tegnap este kicsit máshogy sikerült, mint ahogy terveztem.

Hatig melóztam, Razide jött félhétre, hogy GL-nek lementsünk pár cuccot a gépemre, gondoltam közben befut MrW is, mert félhatkor még úgy tűnt, hogy félórán belül végez, de nem.

Így félnyolcra lementünk ketten az egyetemkvházba, Zsolti barátom is csatlakozott. Gyula csak félkilenckor szabadult és láttam fején, hogy ideges-éhes-fáradt. Úgyhogy tolt egy sört és átmentünk gyrosozni, ezek után már egészen kisimult az arca. :)

Csak ez gáz volt, mert Zsolti nem akart kajálni és otthagytuk, akire várt nem jött közben. Aztán meg váratlanul megjelentek MrW munkatársai és mondták, hogy menjünk velük inni, így Razidétől kellett hirtelen elszakadni. :S /Ettől elég szarul éreztem magam, bunkóság így lelépni... :S/

Jött egy kocsi, behuppantunk, még a csomagtartóban is ültek. :D Aranyosak a munkatársak, de érdekes helyek jutnak eszükbe mikor ivásról van szó, belga babalu pince... Végül a pincébe mentünk, ahol én még ezelőtt nem voltam, a zenét meg a cigifüstöt leszámítva igényes és még nem is túl drága hely, tetszett. Voltunk vagy nyolcan, egy francia fickó is jött, ezért a társalgás nagy része angolul ment. Sejtettem az elején is, hogy nem amerikai a csávó, mert gyanúsan sokat megértettem a beszédéből. Éjfélkor kiraktak minket, elég gáz, hogy majdnem minden hely hamar bezár. :/

Mondjuk lehet nem baj, így is alig bírtam felkelni, délután pedig eu-s tanfolyás... 

Hugom tegnap azt mondta, wazze ugye ülsz, nézd meg a btk.unideb.hu-t, mondom mi a fenének, sosincs azon semmi. Csak beírtam a böngészőbe és hoppá, totál megújult az oldal. Nem gondoltam, hogy megérem, hogy kicsit hallgatóbarátabban nézzen ki. Egyetemisták vannak a fejlécben, ez aztán a szemléletváltás! Persze gyanús, hogy ez sem lesz gyakrabban frissítva, pedig csak a tartalomért nézné az ember. No de már ez is haladás, örülök. /Persze az unideb.hu még maradt ocsmány-használhatatlan./

Amúgy egy startlaphoz kezdtem linkeket gyűjteni, oktatással kapcsolatban is elég sok oldalt megnéztem a napokban. Általában rámész egy ilyen oldalra akkor kérdezi, hogy ki vagy: pedagógus, szülő, mezei látogató... az meg se fordul a fejükben, hogy diák vagy. :) 

Sajnálattal láttam a pár hete már azért sejthető dolgot, hogy Kibelezettcsirke egyelőre abbahagyja a blogolást, legalábbis ezt a blogot. Hányszor röhögtem könnyesre magam a bejegyzésein...  

Egy új blog is született a napokban, Joe (Kerekes Józsi) blogja, Élet északon címmel. Ez a szépügyesokosaranyos szociológus srác jelenleg Finnországban, Koupio-ban van egy fél évig ösztöndíjasként, érdekes élményekről ír és persze le se tagadhatná, hogy bociológus, a finn társadalomról, finn emberekről, jelenségekről is jó képet ad. /Most például ami nekem anno nem tűnt fel: a finn fiatalok és hómleszek érdekes szimbiózisáról írt, haverkodnak, ölelkeznek... az ok, hogy a piát a buli előtt ők veszik meg a srácoknak az Alko-kban és lepasszolják némi részesedésért v pénzért./ Ajánlom mindenkinek! 

A blogszületés és halál kapcsán rádöbbentem, hogy számos blogger van akinek írásait naponta olvasom, szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, ha nem lennének hiányoznának.

Most van a díjátadók időszaka, én is megszavazok saját kedvenceimnek pár díjat: 

Az örök átalakuló/túlélő kategóriában többen is indulnak: Razide blogja, ismét új dizájnt kapott és még mindig nem törték meg a "kedves hozzászólók". :) Persze itt egy másik blog is nevezhet, Basahalom is. Tisztelem azért, hogy ennyire toleráns, az élővilág különböző szintjein lévő magukat fajtársnak nevező lényekkel szemben is. Szocpol ideoda én ezt nem bírnám. :)

Ha már itt tartunk, az év legjobb (lehet az egyetlen?) évfolyamtárs bloggere Pozako. Nem is hülyeség, hogy itt említem, a túlélők közt, lassan három éve nyomja. :)

 Attól, hogy feltűnt az "Élet északon" a másik finn blogot, Frenzy blogját sem fogom elhanyagolni, csak a kütyüt bejegyzéseket átugrom. Attilioval is hasonlóan vagyok, olvasom, de a sporttal kapcsolatos postokat kihagyom. Ezért ők kapják a legjobb vágás díjat!

A bloggerina kategóriában egyedül Aenima indul ééés győz! Mondjuk neki könnyű, nincs konkurenciája, csajos blogokat nem nagyon olvasok. :)

MrWallace , Blenk és Mizy kis gondot okoznak az igazat megvallva, szeretem őket, de lusta disznók, hetek óta nem írnak szinte egy sort sem. De csak nem hagyom őket díj nélkül, az év legjobb rövid blogja kategóriában indulnak és MrW nyer. Legalább őszintén mondhatja, hogy köszönöm családomnak. :D 

Az év felfedezettje nekem mindenképpen Holdrabló, rendszeresen, választékosan, tényleg fontos témákról ír, mindennap olvasom.

Gratulálok mindenkinek és köszönöm!

A környezetemben mindenki Torkos Csütörtök lázban ég, tudjátok amikor ócón lehet enni az éttermekben. Kicsit utánaolvastam és kiderült, hogy ez néphagyomány is, a böjt közben mindig a torkos csütörtök nevű napon ehették betegre maguk az emberek. Ezt felújítva ismét kitalálták ezt a dolgot, féláron ehetnek az emberek. Az éttermeknek ez elvileg jó, mert reklám.

De vajon mi lesz ebből Debrecenben?

• Ha lefoglalsz egy asztalt az biztosan meglesz mire odaérsz? (Nem túl hihető.)
• Csak a menüre fog vonatkozni a kedvezmény? (Gyanús.)
• Az éttermeknek vajon hány százaléka vesz részt ebben? (Eddig 12-őt látok a listán, tavaly aszem nem volt ennyi sem...)
• Ugyanolyan szolgáltatást, vagy jobbat nyújtanak, mint bármilyen más napon? (Kétlem.)

Azért sok sikert minden próbálkozónak, nekem amúgy is emberiszonyom van, majd megyek étterembe bármely más napon. :)

Ma melóból hazafelé a Kossuth tér (ha egyáltalán van olyan, lásd Basahalom) mellett jöttem el és gondolom a jó idő miatt tele volt tüntetőkkel minden. /Vagy eddig is itt voltak csak ritkán járok mostanában erre?! Lehet hozzáfagytak a szoborhoz? :)/

Árpád sáv, nyomi mondatok (még mindig nem mennek a sustorgó szavak és a kerek mondatok se alakulnak), nemzeti érzelmű református lelkészek és Isten emlegetése.